Benedek Elek

Évike imádságos könyvéből

Imádság a beteg édes anyáért

Jóságos Isten, Ég s Föld Alkotója,
Szerető Atyja gazdagnak, szegénynek!
Ki vagy a gyengének támogatója,
S el nem hagyod, akik Benned remélnek:
Tekints le rám, könyörgő gyermekedre,
Óh, nézd, szívemnek mely borús a kedve!
Ne, óh, ne ítélj engem árvaságra,
Örökké tartó nagy szomorúságra,
Jóságos Isten, édes jó Atyám!

Te, kinek gondja van a kis bogárra,
Te, ki életet adtál fűnek, virágnak;
Te, kinek gondja van a napsugárra,
Hogy süssön, ragyogjon egész világnak:
Tudom, Atyám, tudom, reám tekintesz,
Hervadó arcra új életet hintesz.
Nem, óh, nem ítélsz engem árvaságra,
Örökké tartó nagy szomorúságra,
Jóságos Isten, édes jó Atyám!

Te láttad őt, én édes jó anyámat,
Hányszor, óh, hányszor virrasztott felettem!
A gond szeméről elűzte az álmot,
S mikor nem láttam, sírt kétségbeesetten.
Sírt és imádkozott. S te meghallgattad.
Szíve gyermekét néki visszaadtad
Óh tartsd meg őt! Ne ítélj árvaságra,
Örökké tartó nagy szomorúságra
Hallgass meg engem, édes jó Atyám!