Ha úgy néha szememből könny pereg,
U - - U U - - - U -
Ne faggassatok, ne kérdezzetek
U - - U - U - - U U
Elmondani szóval azt nem lehet,
- - U U - U - - U -
Hogy mi fakaszt ily drága gyöngyszemet!...
- U U - - - U - U -
Talán egy édes fájó álmodás,
U - U - - - - - U -
Mit meg sem érthet rajtam kivül más?...
- - U - - - - U - -
Ott él a lelkem titkos rejtekén,
- - U - - - - - U -
Édes gyönyörrel féltve őrzöm én.
- - U - - - U - U -
Talán egy dal, a melynek szava nincs
U - - U U - - U U -
És nékem mégis, mégis drága kincs;
- - - - - - - - U -
Mert ott ringatja fájó lelkemet,
- - - - U - - - U U
Ott... ott... az édes tünt idők felett.
- - U - - - U - U -
Vagy tán` a szépnek kristály csöppje ez,
- - U - - - - - U -
Mely szent forrásból alápermetez
- - - - - U - - U -
S lelkem sugára - amint áttöri -
- - U - U U - - U U
Szívem fölé a szivárványt szövi?!...
- - U - U U - - U U
| A
A
A
A
B
B
C
C
D
D
A
A
A
A
E
E
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|