Könny
Ha úgy néha szememből könny pereg,
Ne faggassatok, ne kérdezzetek
Elmondani szóval azt nem lehet,
Hogy mi fakaszt ily drága gyöngyszemet!...
Talán egy édes fájó álmodás,
Mit meg sem érthet rajtam kivül más?...
Ott él a lelkem titkos rejtekén,
Édes gyönyörrel féltve őrzöm én.
Talán egy dal, a melynek szava nincs
És nékem mégis, mégis drága kincs;
Mert ott ringatja fájó lelkemet,
Ott... ott... az édes tünt idők felett.
Vagy tán' a szépnek kristály csöppje ez,
Mely szent forrásból alápermetez
S lelkem sugára - amint áttöri -
Szívem fölé a szivárványt szövi?!...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!