Vörhenyes levele az ezüsthársnak
- U - U U U U U - - -
gesztenyehajadba hull.
- U U U - U -
Kiszikkadt, porló burgonyaföldek,
U - - - - - U U - -
meddően alvók, elavult zöldek,
- -U - - U U - - -
sírnak a hársakon túl.
- U U - U - -
Szüreti illatok sejtelme táncol,
U U U - U - - - U - U
útjára indul az est.
- - U - U U -
Fanyarul rálép a szőlőhegyekre
U U - - - U - - U - U
s hozzánk dalolva, bús ütemekre
- - U - U - U U - U
búg a sok szőlőgerezd.
- U - - - U -
Részegen fúj a szél. A hajad bomlik.
- U - - U - U U - - -
Trillázva ring a csipőd.
- - U - U U -
Szomorún járunk s zokogva siratjuk
U U - - - U - U U - U
ezt a szép szüretidőt.
- U - U U U -
Álmokat élesztünk, csókokat gyilkolunk;
- U U - - - - U - - U -
november gyásza tetőz.
U - - - U U -
Szüretek fekete átkai ülnek
U U - U U U - UU - -
fejedre s fejemre. Sípolnak, fütyülnek:
U - - U - U - - - U - -
most esket minket az ősz!
- - - - U U -
| 11
7
10
10
7
11
7
11
10
7
11
7
11
7
12
7
11
12
7
|
Alliteráció
Alliteráció
|