Nagy örömet hirdetek néktek!
U U U - - U - - -
Tudom, hogy megtér hallatára
U - - - - - U - U
boldogságtok és békességtek.
- - - U - - - - U
Figyeljetek élő szavára
U - U U - - U - U
halott szivemnek: fényességet
U - U - - - - - -
sugároz ő a Föld fiára.
U - U - U - U- U
A tűz ha mindent is feléget,
U - U - - - U - -
ha könnyek tengerré peregnek,
U - - - - - U - -
ha rommá rogynak a remények:
U - - - U U U - U
mondjátok meg az embereknek,
- - - U U - U - -
hogy él az élet s dalra lobban
U - U - - - U - -
holt hamván a sötét tüzeknek.
- - - U U - U - U
Sosem volt máskép, soha jobban.
U - - - - U U - -
Fagy nőttén felvirul ragyogva
- - - - U - U - U
a jégvirág az ablakokban.
U - U - U - U - U
Ha elhalón is, ha dadogva,
U - U - - U U - U
a hulla is dalol s a szíve
U - U - U - U - U
tündöklőn száll a csillagokba.
- - - - U - U - U
Ne féljetek: a napsugárban
U - U U U - U - U
oly szép a homlok, hogyha sápadt,
- - U - - - U - -
mint őszi táj a hervadásban.
- - U - U - U - U
A boldogtalan, boldog vágyat
U - - U - - - - -
megőrzi minden, mindhiában,
U - U - - - U- U
és megbékűlt mosolyba bágyad.
- - - - U - U - U
A némúlt ajk dúdol magában,
U - - - - - U - U
a tört kar még egyszer kitárúl.
U - - - - - U - -
Virág a holt szív ablakában!
U - U - - - U - U
Jó mitse tudni a világrúl,
- - U - U U U - -
levélnek lenni lomb lehúlltán
U - - - U - U - -
és észrevétlen húllni ágrúl.
- - U - - - U - -
Nyugton várni, ha alkonyúl már
- - - U U - U - -
és jő az est, a hív rokon.
- - U - U - U -
Mert holnap újra nap vidúl már
- - U - U - U - -
és nap ragyog a sírokon
- - U U U - U -
s a régi versek újra zengnek
U - U - U - U - U
a megfakúlt papírokon.
U - U - U - U U
| A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
A
A
| 9
9
9
| ^ Bokorrím
| A
B
A
| 9
9
9
| | A
A
A
| 9
9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
A
| 9
9
9
| ^ Bokorrím
| A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
8
9
| | A
B
A
| 8
9
8
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|