Szerző
Ritoók Emma

Ritoók Emma

magyar költő, író, esztéta és műfordító

1868. július 15. — 1945. április 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 29 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. március 11.

Megosztás

Címkék

Ritoók Emma

Lélek az időben

Lelkem, most elbocsátalak.
Legyen tied a végtelenség,
mint annyiszor...

Élő cellád burkába zárva,
senyvedve - a mindennap átka
poros pókhálóján át lested
a virradó percet, hogy tested
feledje börtön-hivatását,
az élet versenyző futását
és ráeszméltesd, hogy szabadnak
születtél - testet önmagadnak
magad teremtettél - nem átokul.
Remekbe szántad.... Alkotó kezed
formát keres - már vonalat vezet...
Rossz anyagon elsíklott vésőd,
művészkezed hanyatlik - későn
döbbensz a tévedésre rá:
Már vérpatak hajtja szíved,
zilált húr minden szál ideg
s minden húr külön muzsikál.
- Őrült kezében Stradivar-
remek bomlottan így remeg.
Izomrost, görcsös hústömeg,
dolgozik vértől színesen,
élő vágy már a száj, a szem,
szivattyúz szivacsos tüdő....
Ne kérdd,
miért
lohol így mind? Csak az idő,
az óra, perc szolgálni jó -
míg Te, az Örökkévaló
küldöttje várod nyugtalan
az Egy időt - most...

Most, lelkem, elbocsátalak...
Legyen tied a végtelenség
s várom, megtérsz-e újra?...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom