Ennek a földnek be jó dolga van: - U U - - U - - U U A szántás kínját kétszer érzi csak U - - - - - U - U U Egy évben: ősszel és tavasszal. U - U - U - U - U A magot aztán csendben érleli U U U - - - U - U U És terem ezer áldást, kenyeret. - U U U U - - U U U Engem az élet ökörrel, ekével, - U U - U U - U U - - Fával, vassal, gőzzel egyre tipor. - - - - - U - U U - Csak szánt, csak szánt minden perc, minden óra. - - - - - - - - U - U Szakadnak lelkem földjén szüntelen U - - - - - - - U - Hegedni nem bíró barázdák. U - U - - - U - - Nagynéha aztán fényes égi mag - - U - - - U - U - Hull a magasból sötét sebeimbe. - U U - - U - U U- U Van földemen egy kicsi szegelet, - - U U - U U U U - Mely befogadja, s elrejti puhán. - U U - U - - U U - A többi föld tépett ugar marad. U - U - - - U - U U Az a kicsi szegelet kivirágzik. U U U U U U - U U - - Sétálók jönnek, s egy a másnak mondja: - - - - - U U - - - U "Nézd, virág - szedjük le". S leszedik. - U - - - - U U - De én Istenem, minek annyi szántás U - - U - U U - U - - Egynehány hamar hervadó virágért? - U - U - - U - U - -
| 10
10
9
10
10
11
10
11
10
9
10
11
10
10
10
11
11
9
11
11
| Alliteráció Alliteráció
|