Fehér holdvilágnak ezüst karimája
U - - U - U U - U U - U
Világoskék égbolt nagy mezejét járja.
U - - - - - - U U - - U
Elterül az alkony párás-ködös leple,
- U U U - - - - U - - U
Az egész fennsíkot hullámával lepve.
U U - - - - - - - - - U
Hullámzik a ködös esti pára-fátyol
- - U U U U - U - U - -
Kis városka felett, ott a völgyben távol,
- - - U U - - U - - - U
Óriás hegylánczot lassan beborítja,
- U- - - - - - U U - U
Éles körvonalját lágyabbra simítja.
- - - U - - - - U U - U
Esti alkonyatba virágillat téved,
- U - U - U U - - - - -
Fűszeres illatja erős hegyi légnek.
- U U - - U U - U U - U
Éles erős szinben mezei virágok, -
- U U - - - U UU U - -
Kövecses hegyi út, a melyen most járok
U U - U U - U U - - - -
Vetés van mellette, de szegény a földje,
U - - - - U U U - U - U
Nem nőhet a szeme, éretlen a zöldje.
- - U U U U - - U U - U
Képzelgő gondolat, áldás-e vagy átok?
- - - - U U - - U U - U
Este, hegyek közt is délibábot látok.
- U U - - - - U - - - -
Pitypalaty szólalt meg, ösmerős hang szárnyán
- U - - - U - U - - - -
Messze repül lelkem, hazafelé szállván,
- U U - - - U U U - - -
Messze oda, hol az én nyelvem beszélik,
- U U U U U - - - U - -
Hol aranyos mezőn nehéz kalász érik:
U U U - U - U - U - - -
Homok úton járok, mely szélesen halad
U U - - - - - - U - U -
Poros két ákáczsor szürkés zöldje alatt.
U - - - - - - - - U U -
Ákácztörzsek barna vonalán keresztül
- - - - - U U U - U - U
A tágas nagy mező arany fénye rezdül.
U - - - U - U - - U - -
Fényes, napsugaras, aranyos az alap;
- - - U U U U U U U U -
Sötét árnyék rajta egy közelgő alak:
U - - - - U - U - - U U
Csendesen jár, lassan, örül a napfénynek
- U - - - U U U U - - -
Vidor sugárja van jó öreg szemének;
U - U - U - - U - U - -
Hófehér hajfürtjét a szél el-elkapja:
- U - - - - U - U - - U
Községünk agg, tisztes református papja.
U - - - - - U - - - - U
Itt élt csendben vagy egy félszázadon által,
- - - - U - - - U U - -
Meg volt elégedve élettel, világgal.
- - U - - U - - - U - -
Várta évről-évre a körte érését,
- U - - - U U - U - - -
Örömmel figyelte szívek ébredését;
U - - U - U - U - U - -
Ha egy fiatal párt áldva össze adott,
U - UU - - - U - U U -
Gyermekesen örült, dicsérte a napot.
- U U U U - U - U U U -
Hogy ha nyugalmasan csendesen temetett,
- U U - U - - U - U U -
Nem búsult, nem itélt, a múlt élet felett.
- - - U U - U - - - U -
Olykor szólt: "Hisz` egyszer mindenki bevégzi,
- - - - - - - - U U - U
De a meddig lehet, jó a napot nézni."
U U - - U - - U U - - U
Gyermekded volt, bölcs volt, - most közeleg felém.
- - - - - - - U U - U -
Vidám nyugalmas fény árad széjjel szemén.
U - U - - - - - - - U -
Ugyan mit képzelek! - régen eltemették,
U - - - U - - U - U - -
Hiszen láttam, mikor koporsóba tették,
U - - - U - U - - U - -
Láttam, hogy borúlt rá fekete fedele;
- - - U - - U U U U U U
Sok tavaszi virág hogy szállott le vele
- U U U U - - - - U U U
Ingó köteleken, a jó meleg földbe,
- - U U U U U - U - - U
Hogy csillant még vissza a koszorúk zöldje. -
- - - - - U U U U - - U
Öreg füves kertbe` hullnak le az ágról
U - U - - - - - U U - -
Érett piros körték, nem szedi a fáról
- - U - - - - U U U - -
Jó öreg pap keze - idegennek érnek,
- U - - U U U U - U - -
Lassan lehullanak, ha már fent nem térnek.
- - U - U - U - - - - U
Eltakarja őket, elnyeli az árok. -
- U - U - U - U U U - -
Máshoz folyamodnak a fiatal párok.
- - U U - U U UU - - U
S én itt csak a köves hegyi útat járom,
- - U U U - U U - - - U
Előttem tündöklő délibábos álom,
U - - - - - - U - U - -
Meleg napsugárról, aranyos mezőről
U - - U - - U U - U - -
Messze földön fekvő, csendes temetőről.
- U - - - - - - U U - -
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
C
C
F
F
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
H
H
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
13
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
D
D
| 12
12
12
12
12
12
13
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
|