Midőn utószor mentél ágyadig,
U - U - - - - - U U
Érezve a bajt, mely rád nehezült,
- - U U - - - U U -
Elképzelem mint csóváltad fejed`!
- - U - - - - - U -
De oly közel nem sejtéd a halált.
U - U - - - - U U -
Szép rendesen, mint véredben vala,
- - U - - - - - U U
Az ágy előtti székre vetkezél,
U - U - U - U - U -
S nem gondolád, hogy mindegy már neked,
- - U - - - - - U U
Akár a földre hányd ruháidat,
U - U - U - U -U U
Avagy kidobd a keskeny ablakon.
U - U - U - U - U U
És hála isten, hogy végpercedig
- - U - - - - - U -
Veled maradt a biztató remény;
U - U - U - U - U -
Szent lámpa volt ez, mely jótékonyan
- - U - - - - - U -
Hinté sugárit a beteg körül,
- - U - U U U - U -
Mely a midőn kialvék hirtelen,
U U U - U- - - U U
Együtt aludt ki életed vele. -
U - U - U - U - U U
E pillanatban zordon lőn a ház.
U - U - - - - - U -
Setét alakja mint gyászravatal
U - U - U - - U U U
Állott az éjben bús-kietlenül.
- - U - - - U- U U
Az éltető lég ajkaid felett
U - U - - - U- U -
Nevét s hatalmát meghazudtolá.
U - U - - - U - U -
Mely künn leszedte a fák lombjait,
- - U - U U - - U-
Mely ellen ajtó, ablak zárva volt;
U - U - - - - - U -
A messze terjedt őszi pusztulás
U - U - - - U - U -
Benn a falak közt is sátort ütött.
- U U - - - - - U -
Elnyúlva széles ágyad közepén,
- - U - U - - U U -
Magad levél a pusztulás jele.
U - U - U - U - U U
Tested köré az udvarnép begyült
- - U - U - - - U -
S együtt virrasztá a rest éjszakát.
U - - - - U - - U -
Doboghatának váltig méneid,
U - U - - - - - U-
Megnézni őket kedvetlen vala
- - U - - - - - U U
A bánatában elmerült cseléd.
U - U - U - U - U -
Túllépni a szűk pitvar közepén
- - U U - - - U U -
Tartózkodott a félénk szolgalány,
- - U - U - - - U -
Künn a sötétben lengő szellemed
- U U - - - - - U -
Halk suhogását vélte hallani.
- U U - - - U - U U
Éjfél után megszólalt a kakas,
- - U - - - - U U -
Hirdetve jókor a dologtevő
- - U - U U U - U -
Napot. De szét nem mentek emberid
U - U - - - U - U -
Kezelni a nap rendes dolgait;
U - U U - - - - UU
Együtt maradtak a rideg tanyán
U - U - U U U - U -
Csak a legéltesb szolga távozék
U U U - - - U - U -
Elhozni keskeny deszkaházadat,
- - U - - - U - U U
E gyászhajót, mely könnyek árja közt
U - U - - - U - U -
A zord enyészet tengerébe tünt.
U - U - - - U - U -
És ott pihensz most végitéletig,
- - U - - - U - U -
Hol fekve várod a föltámadást.
- - U - U U - - U -
Veled letünt az ősök jobb kora,
U - U - U - - - U U
S helyébe jönnek szintelen napok.
U - U - - - U - U U
Üres magányban fog fennállani
U - U - - - - - U U
Emlékedül a tisztes ház fala,
- - U U U - - - U U
Rokon s barát betérnek udvarán,
U - U - U - U - U -
De nyilt karokkal a szelid öreg
U - U - U U U U U -
Vendégeit nem jő üdvözleni.
- - U- - - - - U U
György úr ezentúl nincs honn senkinek.
- - U - - - - - U U
Ő a világgal már számot vetett,
- U U - - - - - U -
S barátihoz se lesz többé köze.
U - U - U - - - U U
| 10
10
11
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
10
|
Alliteráció
|