Vörösen futnak a magyar éjszakák,
U U - - U U U U - U -
és szájuk egy néma seb.
- - U - - U -
Magyarnak még soha kevesebb.
U - - - U U U U -
A költő szívében lobog sok régi fáklyavilág
U - - - - - U - - - U - U U -
és bánat és gond és az álom, a konok.
- - U - - - U - U U U -
De szereti a vért e cudar homok.
U U U U U - U U - U U
Mindig a szélnek mindig verekedés,
- U U - - - - U U U -
mindig jóságért böjtös vezekelés,
- - - - - - - U U U -
mindig másnak a Sok, magunknak a Kevés.
- - - U U - U - U U U -
Szép istent ástak el a szőke nádas alatt,
- - - - U U U - U - U U -
szép hegedű volt, aki öröknéma maradt,
- U U - - U U U - - U U -
szép istent öltek el a szőke nádak alatt.
- - - - U U U - U - U U -
Félrebeszélnek álmatlan, őrült jegenyefák.
- U U - U - - U - - U U U -
A pusztán a Holdig ér egy ősi holt vitéz,
U - - U - U - U - U - U -
és zordul egy messze, egy idegen vonatra néz.
- - U - - U U U U - U - U -
| 11
7
9
15
12
11
11
11
12
13
13
13
14
13
14
|
Alliteráció
Alliteráció
|