Cipellőhöz
Árnyékát látván megbotlék benne Cipellő
S barna vigyorgásán holtra ijedte magát.
A nyomorú, mint kór árnyék bujdoklik azóta,
S gyermeket, és gyávát retteget alkony után,
Én, ki - midőn botlott, és meghala, - rajta mosolygék,
Ösmerem a jámbort, s most ha jön - elkacagom.
1828 második fele
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!