Szerző

Peterdi István

nyugatos költő, műfordító

1888. — 1944. december

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 166 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. október 28.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Peterdi István

Tanitás

Világ rendül, égbolt mélyebb, éj sötétebb, szó jelentőbb - rendbe, rendbe!
Bele nem halsz ebbe a szerelembe!
Pedig úgy kellene lenni,
Szépen elköszönni és menni,
Várni: a szíved megáll-e,
Ha igen: micsoda gyönyörűség lenne az az utolsó sóhaj!...
De hogy néz-e feléd, vár-e
Fogcsikorogva lesni. Töprengeni: kár-e
Halálos sóvárgással tölteni a drága időt?
Ezt is elvégezni, azt is, ráeszmélni, hogy a szíved megint retteneteset dobban!
Este undorítón érezned magad, reggel jobban...
A szót vizsgálni, amit hallottál tegnap: tegnap ilyet hallottál, ma minőt
Kell majd hallanod? : ez kevés.
Ez a régi, bújkáló szenvedés,
Ha jól meggondolod, ilyen már volt, elmúlt, nem lett belőle semmi, nem kell!
Meghalni, ha lehet, igen! : világ rendüljön, égbolt legyen mélyebb,
éj sötétebb, szó jelentőbb - utóljára; ha nem:
untatsz ezzel az ostoba életeddel!

Nyugat, 1927/1. szám, 1920, Oroszország

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom