Az legyen áldott, ki sose mondta: hiába.
- U U - - U U U - U U- U
És vissza se nézett és vissza se vágyott.
- - U U - - - - U U - -
S töretlen erejét oltotta be fiába
U - U U U - - - U U U- U
És vette és élte és nem magyarázta a világot.
- - U - - U - - U U - U U U - U
És mikor meghalt, nem gondolt semmire.
- U - - - - - - - U U
Az legyen áldott, ki úgy élt, mint virág a réten.
- U U - - U - - - U - U - U
Örült ha érte nap és éledt az esőn.
U - U - U U - - - U U -
És nem sírt nevetőn s nem mosolygott sötéten
- - - U U - - U - - U - U
Egészséges, verekedő fiát ölelte repesőn
U - - - U U U - U- U - U U U -
És gondolhatta: Nem volt bün, hogy voltam.
- - - - U - - - - - U
De jaj, ki sírt mert volt s szeretett csak, mert szeretnie kellett.
U - U - - - U U - - - U - UU - -
Ki tudta, hogy finom velőt teremthet s törékeny vállat és erőtlen mellett
U - U - U - U - U - - U - - - U - U - - - -
Ki tudta, hogy mi néki kardcsapása, fiában palloscsattanássá nő meg
U - U - U - U - U - U U- - - - - U - - - U
És megragadta mégis derekát és ajakára nyomta ajakát a nőnek.
- - U - U - - U U - - U U - U - U U U - U - U
Az ne legyen áldott.
- U U U - -
Az ne legyen áldott.
- U U U - -
| A
B
A
B
C
| 13
12
13
16
11
| | A
B
A
B
C
| 14
12
13
16
11
| | A
A
B
B
C
| 17
22
22
23
6
| | A
| 6
| | | |
|
Alliteráció
|