Szerző

Peterdi István

nyugatos költő, műfordító

1888. — 1944. december

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 236 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. április 20.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Peterdi István

Ne legyen áldott

Az legyen áldott, ki sose mondta: hiába.
És vissza se nézett és vissza se vágyott.
S töretlen erejét oltotta be fiába
És vette és élte és nem magyarázta a világot.
És mikor meghalt, nem gondolt semmire.

Az legyen áldott, ki úgy élt, mint virág a réten.
Örült ha érte nap és éledt az esőn.
És nem sírt nevetőn s nem mosolygott sötéten
Egészséges, verekedő fiát ölelte repesőn
És gondolhatta: Nem volt bün, hogy voltam.

De jaj, ki sírt mert volt s szeretett csak, mert szeretnie kellett.
Ki tudta, hogy finom velőt teremthet s törékeny vállat és erőtlen mellett
Ki tudta, hogy mi néki kardcsapása, fiában palloscsattanássá nő meg
És megragadta mégis derekát és ajakára nyomta ajakát a nőnek.
Az ne legyen áldott.

Az ne legyen áldott.

Nyugat, 1909/6. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom