Pár emlékem van, mikből élek.
- - - - - - - - U
Egy felhős, fáradtarcú délután,
- - - - - - - - U -
Egy fényes reggel, egy pár csodaéjek.
- - - - U - - U U- -
Pár karcsú lány, sápadtak mind s kevélyek
- - - - - - - - U - U
Ők kisérnek az élet tévután.
- U - U U - - - U -
Munkálkodom, eszem és járok.
- - U U U U - - -
Külszinre: élek, mint él más ezer.
- - U - - - - - U -
De benn borús fantómaimra várok:
U - U - - - U- U - -
Fényes falak, vén felhők, karcsú lányok
- - U - - - - - - - -
S a múlt fájó gyönyörét élvezem.
U - - - U U - - U U
Nem a jelen az, mi gyönyört ád.
U U U U - U U - -
A Ma titkos zenék nélkül való.
U U - - U - - - U -
Csak az emlék, mely évek ködén tört át
U U - - U - - U - - -
S váró szivedbe surran, amely föltárt,
- - U - U - U U - - -
Csak az tör meg és az vigasztaló.
U - - U - - U - U -
Ma meg sem érzem, ami megsebez.
U - U - U U U - U -
Mi ujjongásra késztet ma, felejtem.
U - - - U - - U U - -
De az még lelkem vasvesszője lesz,
U - - - - - - - U U
Ez koszorút még fájó főmre tesz -
- U U - - - - - U -
Nem vetem el, csak a szivembe rejtem.
- U U - U U U - U - U
| A
B
A
A
B
| 9
10
11
11
10
| | A
B
A
A
B
| 9
10
11
11
10
| | A
B
A
A
B
| 9
10
11
11
10
| | A
A
B
B
A
| 10
11
10
10
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|