Az emberöltő, mit a test leélhet,
U - U - - U U - U- U
a lélek vágyainak oly kevés.
U - - - UU U - U -
Mámorral és haraggal zúg az élet
- - U - U - - - U - U
és fáj az álom s fáj az ébredés.
- - U - - - U - U -
Mi szenvedés a testnek, azt a lélek
U - U - U - U - U - U
el nem felejti lent a föld alatt...
- - U - U - U - U -
Minden dalomban lelkem énekeltem:
- - U - - - U - U - U
én költő voltam teljes életemben!...
- - - - - - U - U - U
A testem oly törékeny és felejtő,
U - U - U - U - U - -
száz púppal terhes, romlott és avult.
- - - - - - - - U -
Mióta itt van, csak a rosszra vágyott,
U- U - - U U - U - -
mindég rosszabb lett, sohasem javult;
- - - - - U U - U -
s ha napfényben ég is az epidermis,
U - - U - U U U U - -
de haj, halálba mártva a belek...
U - U - U - U U U -
Minden dalomban lelkem énekeltem:
- - U - - - U - U - U
én költő voltam teljes életemben!...
- - - - - - U - U - U
Mért bántotok most, hogy az alkonyégen
- - U - - U U - U - U
a lelkem egy kis nyugalmat talált!
U - U - - U - - U -
Hogy testemben, mint üvegbúrán által,
- - - - - U - - - - U
oly tisztán látja szemem a halált!
- - - - U U U U U -
Mért sajnáljátok tőlem, ami földi,
- - - - - - U U U - U
hisz dicsősége porbul porba száll...
- U - - U - - - U -
Minden dalomban csak ezt énekeltem:
- - U - - U - - U - U
én költő voltam teljes életemben!...
- - - - - - U - U - U
| A
B
A
B
A
C
D
D
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
C
B
D
E
E
E
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
C
B
D
B
E
E
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | | |
|
|