Szerző

Reichard Piroska

költő, műfordító, kritikus

1884. szeptember 26. — 1943. január 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 463 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 7.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reichard Piroska

Taligás lovak

Épülő sarokház udvara szemben;
két kapuján ki, be s ki lassú ütemben
eleven lánc tekerődzik naphosszat:
lovacska, taliga, lovacska; visznek és hoznak
földet, homokot, földet s talán ezer éve hordják,
olyan búsak, keshedtek. És olyan egyformák,
mintha egyetlen egy ló végtelen türelme
száz részre szakadva száz terhet cipelne.
Innen, a harmadik emelet magasából,
játék-lovacskák ütött-kopott fából,
kiket dobozából kirak és forgat gyermeki kéz, -
s mégis száz külön élet és száz szenvedés.

Most minden reggel keréknyöszörgésre riadok,
(láncszem vagyok én is, vár a robot,)
szemem még telve távoli álombeli fénnyel
s szorongva kérdem: szegény lovacskák álmodnak-e éjjel?
s van-e nappali álmuk, van-e vágyuk, emlékük,
könnyiteni hámjuk, elverni az éhük?
s mig lehajtott fejjel lassan bandukolnak,
mondják-e magukban: holnap... talán holnap...

Nyugat, 1934/5. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom