Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 389 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

Kisértő alkonyat

Árnyékomat a Nap hosszúra nyújtja,
Egészen megvörösödik bele...
Bent az erdőben harkály szól kopogva
S a siető forrás vize zúgva
Hull a homályos, sziklás völgybe le.

Valaki lámpával jár az erdőben,
Keresi tán a letűnt Napot
Mely véresre marcangolta testét
S elhagyott égi útján belőle
mindenütt kis darabokat hagyott.

Kelet felől mint halotti csónak
Lassan erre tart a Hold sarlója
Talán a Föld szívét szúrta keresztül,
Mert nézzétek, piros, apró csöppek
Csepegnek lassan a Földre róla.

Szél fésüli a fák fakó haját,
Az árnyékok lassan járnak-kelnek
S valahol a titkos erdő mélyén
Mint itthon - Novemberben - vontatottan
Szomorú, bús gyászdalt énekelnek.

Fellobogva, messze Észak ormán,
Veres lángnyelvek kúsznak az égre.
Valaki lámpával jár az erdőben,
Olyan, mintha nagy eső után a
Lidércláng ingerlő fénye égne.

Testvéreim - ma véres éjszakánk lesz!
Nem fog szemünkre szállni az álom.
Hogy újra megpihenjünk bátran, vígan
S győzelmesen kell keresztül törnünk
Minden poklon és minden halálon!

Omszk, 1916. május, kiadatlan vers

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom