Bányai Kornél

Kisértő alkonyat

Árnyékomat a Nap hosszúra nyújtja,
Egészen megvörösödik bele...
Bent az erdőben harkály szól kopogva
S a siető forrás vize zúgva
Hull a homályos, sziklás völgybe le.

Valaki lámpával jár az erdőben,
Keresi tán a letűnt Napot
Mely véresre marcangolta testét
S elhagyott égi útján belőle
mindenütt kis darabokat hagyott.

Kelet felől mint halotti csónak
Lassan erre tart a Hold sarlója
Talán a Föld szívét szúrta keresztül,
Mert nézzétek, piros, apró csöppek
Csepegnek lassan a Földre róla.

Szél fésüli a fák fakó haját,
Az árnyékok lassan járnak-kelnek
S valahol a titkos erdő mélyén
Mint itthon - Novemberben - vontatottan
Szomorú, bús gyászdalt énekelnek.

Fellobogva, messze Észak ormán,
Veres lángnyelvek kúsznak az égre.
Valaki lámpával jár az erdőben,
Olyan, mintha nagy eső után a
Lidércláng ingerlő fénye égne.

Testvéreim - ma véres éjszakánk lesz!
Nem fog szemünkre szállni az álom.
Hogy újra megpihenjünk bátran, vígan
S győzelmesen kell keresztül törnünk
Minden poklon és minden halálon!