Féltékeny élet a magányos élet - - U - U U U - U - - s mint sárga rózsa: nehéz illatú. - - U - U U - - U - Bent van a nyár és démona a télnek, - U U - - - U U U - U akik kitűzik, önmaguktól félnek. U - U - U - U - - - U Akiknek adjuk: boldog egy napig, U - U - - - U - U - de hideg vízbe ágyazza már este. U U - - U - - U - - U Éjjel rossz álmot lát, nem alhatik - - - - - - U - U - s másnap egy vörös rózsát szakit. - U - U - - - U U Ó sárga rózsák kertje, selyemerdő, - - U - - - U U U - - ó langy magány, ó felporzó sebek! - - U - - - - - U U Ó csók fölé feszitett selyemernyő, - - U - U U - U U - - ó könnyező hold, mely szivembe feljő! - - U - - - U - U - - Jaj, sárga rózsa nékem a magány, - - U - U - U U U - mint sárga rózsát: illesztem szivemre; - - U - - - - - U - U hadd illatozzon szivem mély taván, - - U - - U - - U - e sárga rózsa, mely bút hord magán. U - U - U - - - U -
| A
B
A
A
| 11
10
11
11
| | A
B
A
A
| 10
11
10
9
| | A
B
A
A
| 11
10
11
11
| | A
B
A
A
| 10
11
10
10
| | | |
|
|