A falu csöndje ott ül a szivedben U U U - U - U U U - - s a szobádban béke s illatos virág. U U - - - U - U - U - Ezüsthímü papucsban, mint egy álom, U - - U U - - - U - U úgy üldögélsz, ajkadon szent imák. - - U - - U - - U - Néha egy-egy madár köszönt vidáman - U U - U - U - U - - s kis csőrével megüti ablakod. - - - - U U U - U U Ilyenkor a magasság fénye lep meg U - U U U - - - U - - s a mélységekből száll ki alakod: U - - - - - U U U U mint egy szobor, mint egy forró szobor, - - U - - - - - U - mit zord idők vad keze elsodor - - U - - U U - U - terméskőből vágott talapzatárul. - - - - - - U - U - U Ver az idő, de két karod kitárul; U U U - U - U - U - U az éjbe nézel s a hajnalba látsz. U - U - - U - - U - És mélyen bókol künn a vén akác. - - - - - - U - U -
| A
B
C
B
| 11
11
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
A
B
| 10
10
11
| | A
B
B
| 11
10
10
| | | |
| Alliteráció
|