Ő nem sok embert szeretett. - - U - - U U - A szíve mély, de zárt világ volt: U - U - U - U - - Különös kőfallal kerített, U U - - - - U - - Mély futó-árokkal határolt. - U - - - - U - - S hogy őt szeretik: alig hitte: U - U U U U - - U Őt, önmagáért, semmi másért, - - U -- - U - - A szívébe zárt mély világért. U - - U - - U - - Úgy szeretném megmelengetni most - U - - - U - - U - Az ő szívénél melengetett kézzel U - - - - U - U - - U A nem-sok embert, akit szeretett. U - U - - U - U U - Itt most ezt a két drága gyermeket: - - - U - - U - U - Testvérének gyermekeit: - - - - - U U- Testvéremnek gyermekeit. - - - - - U U- Be jó lett volna gyönyörködni bennük, U - - - U U - - U - - S egy-öleléssel fogni őket át - U U U - - - U - U - Nekünk, kik szerteágazó családfán U - - - U- U - U - - Maradtunk mind a ketten: oldal-ág. U - - - U - U - U -
| A
B
A
B
C
D
D
| 8
9
9
9
9
9
9
| | A
B
C
C
D
D
E
F
G
H
| 10
11
10
10
8
8
11
10
11
10
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|