Szerző
Bálint György

Bálint György

író, újságíró, kritikus, műfordító

1906. július 9. — 1943. január 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 557 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 4.

Megosztás

Címkék

Bálint György

Orangutang

Unokatestvérem, az orangutang,
Vasrudak rajvonala mögött ül;
Tétován és szomorúan néz,
Mert a fülledt őserdő és a reszkető fényekkel zsúfolt
Délikeresztes ég vad illatát,
Amelyet magával hozott
És féltve őrzött,
Elvesztette a hosszú úton;
Mindig nagyon szomorú,
Úgy hívják, hogy
Uáh-uáh,
Ritkán mozdítja karjait,
Melyek olyanok, mint az iszonyú,
Vörös kérgű fák súlyos ágai,
És merev, óriási arca
Ráborul félelmesen a kis gyermekek
Borzongó álmaira;
Uáh-uáh egész nap nem gondol semmire
A fekete rudak rajvonala mögött,
Az undor és unalom néma és mozdulatlan
Harmóniája lakozik benne,
Elfelejtette már az izmos, vad nőstényeket is,
És az éjszakai hangtalan harcokat,
Láthatóan nincs érzéke korunk fontos problémái iránt sem,
Ha kiejted előtte Voronoff nevét,
Nem rezdül az arca
És egyáltalán nem hatja meg,
Hogy Fekete úr, aki népes családjával
A Csengery uccából jött látogatóba hozzá,
Szegről-végről tőle származik;
A vasrudak rajvonala mögött,
Kizuhanva a térből és időből,
Uáh-uáh, az orangutang mindig mozdulatlan és szomorú
Fenkölt undorral nézi Fekete urat
És reggel, délben és este
Egy-egy hatalmas vödör
Tejberizst eszik.

megjelent a Strófák című kötetben, 1929-ben

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ