Szerző
Endrődi Sándor

Endrődi Sándor

költő és író

1850. január 16. — 1920. november 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1452 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 3.

Megosztás

Címkék

Endrődi Sándor

A tudós

Te ünnepelt, te irígyelt, csodált,
Kinél magasbra ember soh'se szállt,
Lángelméd szárnyán merészen bejártad
Roppant körét a komoly tudománynak,
Könyvekbe róttál éjét meg napot,
Repültél ott, hol más csak ballagott,
Gyönyört, szerelmet büszkén megvetettél,
S ha pihentél, csak ormokon pihentél,
Életed célja egy volt: az igazság,
Pazarul föláldoztál mindent érte,
Nem szédített sem mélység, sem magasság,
Szilárd léptekkel haladtál feléje.
Ahol mi összerogytunk, tovább küzdtél,
Mi szunyókáltunk hitvány mécsesünknél
S te mentél az ég mesgyéin tovább,
Nyitott szemekkel, tenger titkon át,
Hogy el ne mulaszd a pillanatot,
Mikor majd arcát tisztán láthatod.
Mit ember tudhat, híven összeszedted,
Vezettél a homályban, nem vezettek,
Maga voltál az élő ismeret,
Istenhez senki nem járt közelebb.
Mondd hát, e roppant, rengeteg tudásból,
Mely nagy elmédben tündöklőn világol,
Mi az eredmény, az átszűrt valóság?

A tudós válaszolt: Alázatosság.

Endrődi Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ