Te ünnepelt, te irígyelt, csodált, U - U - U U - - U - Kinél magasbra ember soh`se szállt, U - U - U - - - U - Lángelméd szárnyán merészen bejártad - - - - - U - - U - - Roppant körét a komoly tudománynak, - - U - U U - U U - - Könyvekbe róttál éjét meg napot, - - U - - - - - U - Repültél ott, hol más csak ballagott, U - - - - - - - U - Gyönyört, szerelmet büszkén megvetettél, U - U - - - - - U - - S ha pihentél, csak ormokon pihentél, U U - - U - U - U - - Életed célja egy volt: az igazság, - U - - U - - U U U - Pazarul föláldoztál mindent érte, U U - U - - - - - - U Nem szédített sem mélység, sem magasság, - - - - - - - - U - - Szilárd léptekkel haladtál feléje. U - - - - U - - U - U Ahol mi összerogytunk, tovább küzdtél, U - U - U - - U - - - Mi szunyókáltunk hitvány mécsesünknél U U - - - - - - U - - S te mentél az ég mesgyéin tovább, U - - U - - -- U - Nyitott szemekkel, tenger titkon át, U - U - - - - - U - Hogy el ne mulaszd a pillanatot, U - U U - U - U U - Mikor majd arcát tisztán láthatod. U - - - - - - - U - Mit ember tudhat, híven összeszedted, U - - - - - U - U - - Vezettél a homályban, nem vezettek, U - - U U - - - U - - Maga voltál az élő ismeret, U U - - U - - - U U Istenhez senki nem járt közelebb. - - - - U - - U U - Mondd hát, e roppant, rengeteg tudásból, - - U - - - U - U - - Mely nagy elmédben tündöklőn világol, - U - - - - - - U - - Mi az eredmény, az átszűrt valóság? U U U - - U - - U - - A tudós válaszolt: Alázatosság. U U - - U - U - U - -
| A
B
C
C
D
D
E
E
F
G
F
G
H
H
A
A
D
D
I
I
I
I
J
J
A
| 10
11
11
11
10
10
11
11
11
11
11
11
11
11
10
10
10
10
11
11
10
10
11
11
11
| | A
| 11
| | | |
| Alliteráció
|