Ha multba tévelyeg andalgó szellemem, U - U - U U - - - - U U A multban képednek árnyékát föllelem, U - - - - U - - - - U - Majd halvány szellem-árny, majd egy lengő sohaj: - - - - U - - - - - U - Dúsan és gazdagon lelked vonásival. - U - - U - - - U - U U A lángzó alkonyat, a hajnal-szürkület, U - - - U U U - - - U - Rózsákkal festi ki lelkemnek képedet, - - - - U U - - - - U U És látok arczodon nyiló örök tavaszt, - - U - U - U - U - U - Mint ifjú képzelet előteremti azt. - - - - U U U - U - U - Zarándokságimon igy kísér szellemed U - - - U U - - - - U - S varázszsal átszövi kifáradt éltemet: U - U - U U U - - - U - Ha multba tévelyeg andalgó szellemed, U - U - U U - - - - U - Fölkeresed-e ott sugárzó képemet? - U U U U - U - - - U U A lengő esti szél, mely száll a lomb alatt, U - - - U - - - U - U - Megviszi-e hozzád bús sóhajtásimat? - U U U - - - - - - U - S ha bánat, fájdalom zavarja lelkedet, U - - - U - U - U - U - Titkon nem vallja meg, hogy érez és szeret!? - - - - U - U - U - U U
| A
A
B
C
| 12
12
12
12
| | A
A
B
C
| 12
12
12
12
| | A
A
A
A
| 12
12
12
12
| ^ Bokorrím
| A
B
C
C
| 12
12
12
12
| | | |
|
|