Szerző

Bozzai Pál

költő, a márciusi ifjak egyike

1829. január 10. — 1852. június 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 545 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 1.

Megosztás

Címkék

Bozzai Pál

Szellemkép

Ha multba tévelyeg andalgó szellemem,
A multban képednek árnyékát föllelem,
Majd halvány szellem-árny, majd egy lengő sohaj:
Dúsan és gazdagon lelked vonásival.

A lángzó alkonyat, a hajnal-szürkület,
Rózsákkal festi ki lelkemnek képedet,
És látok arczodon nyiló örök tavaszt,
Mint ifjú képzelet előteremti azt.

Zarándokságimon igy kísér szellemed
S varázszsal átszövi kifáradt éltemet:
Ha multba tévelyeg andalgó szellemed,
Fölkeresed-e ott sugárzó képemet?

A lengő esti szél, mely száll a lomb alatt,
Megviszi-e hozzád bús sóhajtásimat?
S ha bánat, fájdalom zavarja lelkedet,
Titkon nem vallja meg, hogy érez és szeret!?

1847.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ