Szerző

Reichard Piroska

költő, műfordító, kritikus

1884. szeptember 26. — 1943. január 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 402 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 1.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reichard Piroska

Síremlék

Köd gomolyog,
emlékek sűrü, nehéz köde gomolyog
jeltelen sírjuk felett.

S mint aki fojtó fátylait sorra lebontja,
az éjből, a ködből holdas fénykörben
halavány ragyogással
elsőnek a hitves arca merül fel.

Homlokán már a halál harmata,
de búcsuzó szeme még
gyermekét, férjét hívja, keresi:
- Értetek éltem s hiába, -
sóhajtja feléjük a keserü ajak.

Láz és lázadás lobogott
gyermeke büszke szemében,
most már csak a könnye pereg:
- Élni akartam, magamért, magamnak
s hiába vártam az életemet. -
S karja könyörgőn tárul apja felé.

A férfi tiszta vonásait
kettős kín árkolta sötétre:
- Értetek élni nem tudtam
s nem tudtam élni nélkületek...

S a Földi Szeretet három arca
örök gyötrelmét sírva-siratván
összeborul és éjbe enyész.

S köd gomolyog,
jeltelen sírjuk felett
feledés sűrü, nehéz köde gomolyog.

1929. október 28., Nyugat, 1936/11. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ