Óh, voltak egykor vad és barbár idők,
- - U - - U - - - U -
Mondják mosolyogva simán a Tettetők;
- - U U - U U - U - U -
"Csupa boldogság mostan az életünk."
U U - - - - U U - U -
Igaz, Tettetők, nektek, de nem nekünk!
U - - U - - - U - U -
Óh, jőnek olykor vad és barbár korok,
- - U - - U - - - U -
De eszme, érzés az, mi úgy háborog,
U - U - - - U - - U -
Bűnhődés a bűn, s nyíltan jár s véresen,
- - - U - - - - - U -
Nem mint most, rejtve s tisztességesen.
- - - - - - - - U U
Ítéljük-e el a vad förgeteget,
- - U U U U - - U U -
Midőn zúgva tart szörnyű ítéletet?
U - - U - - - - - U -
Szétdúlt fedél és szétszaggatott virág
- - U - - - - U - U -
Áldás akkor, mert megújul a világ.
- - - - - U - U U U -
De most nincs eszme, nincsen nyílt küzdelem,
U - - - U - - - - U -
Hazug, bűnös kor, gyáva és szemtelen;
U - - - - - U - - U -
Meddő föld többé nem teremhet csak gazt,
- - - - - - U - - - -
Tűzzel, vassal kell újra feltörni azt.
- - - - - - U - - U -
| A
A
B
B
| 11
12
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
10
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|