Szerző

Madách Aladár

költő, író, műkritikus, spiritiszta, Madách Imre fia

1848. január 1. — 1908. július 26.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1050 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. március 23.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Madách Aladár

Óh, voltak egykor...

Óh, voltak egykor vad és barbár idők,
Mondják mosolyogva simán a Tettetők;
"Csupa boldogság mostan az életünk."
Igaz, Tettetők, nektek, de nem nekünk!

Óh, jőnek olykor vad és barbár korok,
De eszme, érzés az, mi úgy háborog,
Bűnhődés a bűn, s nyíltan jár s véresen,
Nem mint most, rejtve s tisztességesen.

Ítéljük-e el a vad förgeteget,
Midőn zúgva tart szörnyű ítéletet?
Szétdúlt fedél és szétszaggatott virág
Áldás akkor, mert megújul a világ.

De most nincs eszme, nincsen nyílt küzdelem,
Hazug, bűnös kor, gyáva és szemtelen;
Meddő föld többé nem teremhet csak gazt,
Tűzzel, vassal kell újra feltörni azt.

megjelent: 1895.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!