Menekültem előled:
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból
s tüskés-virágos ága visszahúzott,
akármerre jártam.
Szabadulni akartam
s szivedbe mártott tőröm nyomán
megeredt a vér szivemből.
Máglyahalálra itélt ekkor a bosszum
s enkezem lóbálta, dobta a csóvát;
s hamvaidból phőnix-madárként
felszárnyaltál időtlen szépségben.
Nyugat, 1929/21. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!