Szerző
Amade László

Amade László

magyar költő

1703. március 12. — 1764. december 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 863 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. december 14.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Amade László

Ah már egyszer engeszteld meg...

Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény szivedet!
Ámbár, csak bár egy punctumban
Biztasd reményemet;
Tekints, érted mint kinlódom,
Mint hó naptúl, elolvadom,
Engedd, hozzád leborúlnom,
Szerelmet kódúlnom.

Mindent immár, többet ne várj,
Érted elkövettem,
Én szivemet, szerelemet
Koczkájára tettem;
Megesküdtem az egekre,
Tudod, az nagy istenekre,
Kész is vagyok mindenekre,
Hódólj már ezekre.

Az tengernek szélvész után
Habjai apadnak,
Az egeknek fölhők után
Csillagi ragyognak:
En szivem is már habozott,
Fénycsillagom homályozott;
Juttasd már partjához,
Égő fáklájához!

Dicsérem azt, minden szélre
Mint nád nem hajlottál,
Égéretre s complementre
Mindjárt nem hódóltál:
De már látván hivségemet,
Válaszd ki az én szivemet,
Ki kemény s állandó,
Mint viasz hajlandó.

Eztet végre; már én többre
Nem is kinszeritlek,
Ebbül érthedd, szívre vehedd,
Mért késérgetlek;
Nem kivánok szabad lenni,
Sőt mind rabod még kinlódni,
De élni és nem remélni,
Jobb inkább nem élni!

Szép szóra s zengésre ki nem fog hajlani, Annak vagy angyalnak vagy kőnek köll lenni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom