Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra néztünk szerelmesen.
Ő hallgatott és én is hallgattam.
Kezemben a kezét simogattam.
- Én szép virágom, Rózsakoszorúm!
mért néz reám ily édes-szomorún?
Nem felelt, csak elmosolyodott.
Az Isten-tudja min gondolkodott.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. december 26. 13:40 |
Nagyon szerethető minden verse, írása. Örök kedvenceim egyike.
2013. október 21. 21:04 |
Tetszik.