Szerző
Juhász Gyula

Juhász Gyula

a 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője

1883. április 4. — 1937. április 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1063 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2013. április 23.

Megosztás

Címkék

Juhász Gyula

Örök zene

Gondolj el nem múló zenékre lelkem,
Szűz csillagokon fönn az égi kertben.

És éjszakára, melynek tükörében
Elsápad minden árnyék földön, égen.

Ember Fiára, ki lenn járt e tájon,
Hogy minden szív eztán remélve fájjon,

Az ő hajára, mely szőkébb a holdnál
És a halálra, mely békébe pólyál.

(E verset írtam messze költözőben,
Fekete márvány alján, temetőben.)

Juhász Gyula aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ