Kijöttem hozzád,
U - - - -
te árva, szép, te jó holt.
U - U - U - -
Mert itt olyanokat gondol az ember,
- - U U U - - U U - U
amilyeneket eddig
U U U U U - -
sohase gondolt.
U U U - -
Ilyenkor meg-megállva
U - - - U - U
nincs mit szeretve hinnünk,
- - U - U - -
s a múltat összegezzük,
U - U - U - -
s kezünket összetesszük
U - U - U - U
és megfájul a szívünk.
- - - U U - -
Mert nem adták az életünket,
- U - - U - U - U
ezer, osztott örömünket
U U - - U U - -
csak emlék-álmodásnak: -
U - - - U - U
ami a tied, énnekem,
U U U UU - U U
ami az enyém, másnak.
U U U U - - U
| 5
7
11
7
5
7
7
7
7
7
9
8
7
8
7
|
|