Most már
Kincsemet már a rozsda marta
és megemésztette a moly:
felém hullámzó vád-gomoly
nem juttatott a vágyott partra.
A szívem most már puha fészek,
ringató, édes, puha, lágy,
messze álmoknak melegágy,
- és csendesen az égre nézek.
Szatmár, 1925. június 13.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!