Isten hozzád ó-év, elaggott cimbora! - - - - - - U - - - U U Jer, szorítsunk kezet örök elválásra: - U - - U U U U - - - U Te mégysz - én maradok, s csak azt sem mondhatjuk U - - U U - U - - - - U Egymásnak: "Adieu! a viszontlátásra." - - U U UUU U U - - - U Jer, szeretném látni: van-e köny szemedben, - U - - - U U U - U - U Az elválás búja ott ül-e pofádon, U - - - - U - U U U - U Elszorúl-e szíved, remeg-e a kezed, - U - U - - U U U U U - Midőn parolámat tenyeredbe vágom? U - U U - - U U - U - U Hová is beszélek?!... könyűt, érző szívet U - - U - - U - - - - U És részvevő lelket, ki keressen nálad? - - U - - - U U - - - - Hisz oly érzéketlen, hideg a lelked is, U U - - - - U U U - U - Mint aminő hideg jégcsapos szakálad! - U U - U - - U - U - U Hej pedig oly forrón fogadtalak egykor, - U U - - - U - U U - - Midőn ifjú arccal közeledtél felém; U - - - - - U U - - U - De hisz az ekkor volt; most a csalódásnak U U U - - - - U U - - - Vége: benned azt, mit kerestem, nem lelém! - U - U - - U - - - U - Mosolygó szemeket véltem látni rajtad, U - - U U - - - - U - - Melyekben ezer szép vágy és remény fénylett; U - U U - - - - U - - - Ajkad boldogság és üdv hirdetője volt... - - - - - - - - U - U - S íme, látom most, hogy mind hiú gőzzé lett! - U - - - - - U- - - - A sok szép örömből, mit összeszorított U - - U - - U - U U - - Markodban oly büszkén fitogtatva hoztál: - - U - - - U - - U - - Nem tudom, másoknak adtál-e vagy sem? de - U - - - U - - U - - U Nekem, vén cimbora, oly fukaran osztál! U - - - U U - U U U - - Oh, mindez csak hagyján! Hanem a sebeket, - - - - - - U U U U U - Miket gonosz ősöd a lelkemen vágott, U - U U - U U - U - - - Azt hivém, hogy te majd meggyógyítod szépen, - U - - U - - - - - - - S ezért elmondhatom egykor: "légy megáldott!" U - - - U U - - - U - - De nem, de nem! egyet sem gyógyitottál meg; U - U U U - - - U - - - Sőt újakat vágtál iszonyú karmoddal: - - U - - - U U - - - U A bú és fájdalom, a kín és szenvedés U - - - U U U - - - U - Bőszen rohantak rám kegyetlen hadokkal! - - U - - - U - - U - U S mi megbocsáthatlan, legfőbb, szörnyű bűnöd: U - U - - - - - - - - - Mégcsak feledni sem tanitottál te meg: - - U - U - U U - - U U A csalódások és meghiúlt remények U U - - U - - U- U - - Között a jövőben én még mindig hiszek! U - U U - U - - - - U U Igy uj csalódásnak, újabb fájdalomnak U - U - - U - - - U - - Magvát hagyod bennem, gonosz vén cimbora! - - U - - - U - - - U U No de sebaj! csak menj te, Isten hírével: U U U - - - U - - - - - Majd feltűn nyomodban az örömek kora. - - - U - U U U U - U U
| A
A
B
C
| 12
12
12
13
| | A
B
A
B
| 12
12
12
12
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 12
12
12
12
| ^ Félrím
| A
B
C
C
| 12
12
12
12
| | A
A
B
A
| 12
12
12
12
| ^ Visszatérő rím
| | |
| Alliteráció
|