Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, - - U - U - U - - - U De elkisérjen egész a síromba. U - U - U U - U - - U Álljon előmbe izzó, forró nyárban: - U U - U - - - - - U "Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam." - - U - - U U U - - U Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, U - U - - U U U - - U Csak a szivébe láthassak be néha. U U U - U - - - U - U Ha vad viharban átkozódva állunk: U - U - U - U - U - - Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. U - - - - - U - U - - Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: U U U - - - U U U - - Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. - - U - U - - - - - - Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: U - - - - - U - U - U Borúljon rám és óvjon átkarolva. U - - - - - U - U - U Tisztító, szent tűz hogyha általéget: - - - - - - U - U - - Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. - - U U - - U - - - U Mindig csókoljon, egyformán szeressen: - - - - U - - - U - - Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. - - U - - - U - - - U Amiben minden álmom semmivé lett, U U - - U - - - U - - Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. - U - U - U U - U - U Kifestett arcát angyalarcnak látom: U - - - - - U - - - U A lelkem lenne: életem, halálom. U - - - U - U - U - U Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, - - U - - - - - - - - Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. - - U - - U - - U - U Együtt kacagnánk végső búcsút intve, U - U - - - - - - - U Meghalnánk együtt, egymást istenítve. - - - U - - - - U - U Meghalnánk, mondván: - - - - - "Bűn és szenny az élet, - - - U - - Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek." - - - - - - - - U - U
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
B
B
| 5
6
11
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|