Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
- - U - - - - - U -
Üveges szemmel aludtak a boltok,
U U - - U U - U U - -
S lomhán söpörtek a vad kővidék
- - U - U U - - U -
Felvert porában az álmos vicék,
- - U - U U - - U -
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.
- - - - - - - - U - U
Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
- - U - - - U - U -
A keleti ég váratlan zsarátja:
U U U U - - - - U - U
Minden üvegre száz napocska hullt,
- U U - U - U - U -
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
U - - - - - U - U -
A Végtelen Fény milliom karátja.
U - U - - - U- U - U
Bűvölten állt az utca. Egy sovány
- - U - U - U - U -
Akác részegen szítta be a drága
U - - U - - U U - - U
Napfényt, és zöld kontyában tétován
- - - - - - - - U -
Rezdült meg csüggeteg és halovány
- - - - U U - U U -
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.
U U U - U - - - U - U
A Fénynek földi hang még nem felelt,
U - - - U - - - U -
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
U U U - - U - -U - U
Egy kirakatban lila dalra kelt
- U U - - U U - U -
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
- - - - U - - - U -
Hangon a harangok is felmerengtek.
- U U U - U - - U - U
Bús gyársziréna búgott, majd kopott
- - U - U - - - U -
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
- - - U - - - U U - U
Nappal lett, indult a józan robot,
- - - - - U - - U -
S már nem látták, a Nap még mint dobott
- - - - U - - - U -
Arany csókot egy munkáslány kezére...
U - - U - - - - U - U
| A
B
C
C
B
| 10
11
10
10
11
| | A
B
C
A
B
| 10
11
10
10
11
| | A
B
A
A
B
| 10
11
10
10
11
| | A
A
B
B
A
| 10
11
10
10
11
| | A
B
A
A
B
| 10
11
10
10
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|