Csatát vesztvén alig csatázva: U - - - U - U - U Homlokunkat nem ékesíti - U - - U - U - U Hős, szent bukás vér-glóriája - - U - - - U- U S daccal nem nézhetünk az Égre: - - - - U - U - U Kevesen voltunk, buktunk s vége. U U - - - - - - U S mégis - be különös egy ország - - - U U U U U - - Megint dacosodnak a szemek, U - U U - U U U - Keményre száradnak az orcák U - U - - U U - - S ijesztő, síri némaságban U - - - U - U - - Megint fölszánt, magyar világ van. U - - - U - U - U Így volt ez itt századok óta: - - U - - U U - U Ezt a zúzott, vert fejű magyart - U - - - U - U - Mindig ütés tartotta, óvta, - U U - - - U - U Vert hencegések, törött álmok - - U - - U - - U Után: még konokabban állott. U - - U U - U - - Gyér seregünket széjjel-verték - U U - - - - - - S ránk rakta a cudar uriság - - U U U U U U - Az élhetésnek minden terhét. U - U - - - - - - S mert ránkszabadult minden vétek, - - U U - - - - U Azért lesz itt újból is élet. U - U - - - U - U
| A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | | |
| Alliteráció
|