Nem a tenger apadt el, kék vizében
U U - U U - - - U - U
Az ég ragyog még, úgy, mint egykoron,
U - U - - - - - U U
A nap sugára - úgy mint egykor éppen -
U - U - U - - - U - -
Halmot, völgyet aranyzománcba von,
- - - U U - U - U -
Mint amidőn még lelke ifjan égett,
- U U - - - U - U - -
Lángész csillámlott büszke homlokán:
- - - - - - U - U -
Fény hinti be a kéklő messzeséget,
- - U U U - - - U - -
Minden derűs, ő változott csupán!
- - U - - - U - U -
A hullám még a régi dalt csobogja,
U - - - U - U - U - U
Mely mámorosan ringatá szivét,
- - U U - - U - U -
Bólint, susog a fák virága, lombja,
- - U U U - U - U - U
Harmattól csillan a mező s a rét,
- - - - U U U - U -
Mint amidőn még édes volt az élte
- U U - - - - - U - U
S megrészegíté tavasz illata,
- - U - - U U - U U
Hírnév, dicsőség, szerelem kisérte;
- - U - - U U - U - U
Most ráborúl a szörnyű éjszaka.
- - U - U - - - U U
Szivét elönti forró képek árja,
U - U - U - - - U - U
Ám agya tompa, lankadt és nehéz,
- U U - U - - - U -
Egy fagyos ujj hő ajkait lezárja,
- U U - - - U- U - U
Ijedt szemével titkos éjbe néz.
U - U - - - U - U -
Már nem csapong; szilaj kedvvel se szárnyal;
- - U - U - - - U - -
Heve lelankadt, fénye odavan.
U U U - - - U U U -
Láthatlan rém átfogja száz karával,
- - - - - - U - U - -
Még küzd vele, de tudja, - hasztalan.
- - U U U - U - U U
Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal!
U - - - - - - - U - -
Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt.
- - U - U - U - U -
Érintsed hűvös csendesítő ajkkal
- - - - - - U - - - U
A forró, lázas, egykor büszke főt.
U - - - U - - - U -
Szelíd karod a roskadót ölelje.
U - U U U - U - U - U
S ha már e földön nyugtát nem lelé:
U - U - - - - - U -
Bilincsét összetörve égő lelke
U - - - U - U - - - U
Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
- - U - - - U - U -
| A
B
A
B
A
C
A
C
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | A
B
A
B
C
D
C
D
| 11
10
11
10
11
10
11
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|