Mint éhes ölyv ártatlan martalékát
- - U - - - - - U - -
A sors széttépte a költő szívét.
U - - - U U - - - -
Sötét felhők borítják láthatárát,
U - - - U - - - U - -
Csüggedve néz a végtelenbe szét.
- - U - U - U - U -
Elnémult ajka, szú emészti lantját.
- - - - U - U - U - -
Lantját a szú vad kínok életét. -
- - U - - - U - U -
Zokogva sír, de sírjon is a lélek,
U - U - U - U U U - -
Haldoklik nyelve Árpád nemzetének.
- - - - U - - - U - U
Nem, nem lehet! túl a borús határon,
- - U - - U U - U - -
Verőfényben mosolyg a nyájas ég,
U - - - U - U - U -
S hiszem oh ég! hogy vérfördő hazámon
U U U - - - - - U - -
Kegyarcod szendén fog ragyogni még.
U - - - - - U - U -
Hiszem, hogy a most zordon pusztaságon
U - U U - - - - U - U
Illatözönben fördik meg a lég,
- U U - - - - U U -
Megzendül a dal - s ha magát kisírta:
- - U U - U U - U - U
Zeng fönnen újra mint a víg pacsirta.
- - U - U - U - U - U
| A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
10
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|