Tornára most már nem virággal, - - U - - - U - - de gyűlölettel vittelek. U - U - - - U - Nem néznek atyafisággal, - - U U U U - - ha köztük állsz, a ritterek. U - U - U - U U Erdőben együtt lovagoltunk, - - U U - U U - - sátorban egy kockára tettünk. - - U - - - U - - Egy volt a kenyerünk, a sorsunk. - - U U U - U - - Egy: a köpeny és egy: a szentünk. U U U U - U U - - Mindenben pajtás - miért akartad, - - - - - U- U - - hogy a nőnk is egy legyen? U U - U - U U A múlt ilyenkor sírva hallgat U - U - - - U - - s végzet ül a kardhegyen. - U U U - U U Mert látod: mindenünk az asszony. - - - - U - U - U Elsápadunk, hogyha felsír. - - U - - U - - Ő a minden szépre van szomj. - U - - - U - - Ő a zászló, ő a szent sír. - U - - - U - - Ő az erő, ő az áldás, - U U - - U - - Ő a sisak, ő a lábvért. - U U U - U - - Harcokban a harckiáltás. - - U U - U- - Meghalunk a mosolyáért. - U - U U U -- Együtt hiába éldegélvén U - U- U - U - - öt nyarat és öt telet: - U U - - U U Egy rózsa volt a kopja végén, - - U - U - U - - s én meg kellett hogy öljelek. - - - - U - U U
| A
B
A
B
| 9
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 9
9
9
9
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
7
9
7
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 9
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 8
8
8
8
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 9
7
9
8
| ^ Keresztrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|