Mikor künn bolyongok a nyári határon,
U - - U - U U - U U - -
S a magyar parasztot ott izzadni látom,
U U - U - U - - - U - U
A mint kaszát forgat, vagy a markot hajtja:
U - U - - - U U - - - U
Úgy el tudok mindig gyönyörködni rajta!
- - U - - - U - - U - U
Rajta felejtkezve órákig elnézem,
- U U - - U - - U - - -
Hogy a nehéz munka hogy` ég a kezében!
U U U - - U - - U U - U
Aczél minden izma, a marka vas marok,
- - - U - U U - U - U U
Erejénél csak a becsülete nagyobb!
U U - - U U U U U U U -
Nézem, nézdegélem büszkén az én fajom,
- - - U - - - - U - U -
S elborít valami édes nyugodalom:
- U - U U U - - U U U -
Mely szent örökségül apáimról maradt,
- - U - - U U -- - U -
Biztosnak érzem a földet talpam alatt!
- - U - U U - - - U U -
Pedig az egész kép oly ártatlan, szelid,
U U U U - - U - - - U -
Minő csak egy gyermek szűz álmától telik,
U - U - - - - - - - U -
Mosolygó, lágy idill, a békesség maga,
U - - - U - U - - - U U
Nincsen azon semmi, a mi riasztana.
- U U - - U U U U- U U
Erre is, arra is a sík mezőségen
- U U - U U U - U - - -
Fehér, kis csoportok mozognak serényen,
U - - U - - U - - U - -
Mintha a mező az ég mezeje volna,
- U U U - U - U U U - U
Bárányfelhőcskékkel tarkán berajzolva.
- - - - - - - - U - - U
S tudom én jól, hogy a bárányfelhők nyája
U U - - U U - - - - - U
Nincsen a világon senki ártalmára,
- U U U - - - U - - - U
De azt is tudom ám, hogy bárány felhőnek
U - - U U - - - - - - -
Nem marad örökké a bárányfelhő meg!
- U U U - - U - - - - U
Csak mozduljanak a viharjelző szelek,
- - - U U U U - - - U -
S a gyülekezésre egyet füttyentsenek:
U U U U - U U - - - U -
Mint juhászfüttyre a szétbitangolt nyájak,
- U - - U U - U - - - U
Azok a felhők mind összeszaladgálnak.
U U U - - - - U U - - U
S innen-onnan ha mind tömegbe verődött,
- U - - U - U - U U - -
Akkor nézzétek meg, hogy mi lett belőlök!
- - - - - - - U - U - -
Többé nem a régi sok kis felhődarab,
- - U U - U - - - - U -
De sötét borzalom és villámló harag!
U U - - U U - - - - U U
Háborgó kedvének, mely világot rémit,
- - - - - - - U - - - -
Reszketve hódol meg minden, a mi él itt,
- - U - - - - U U U - -
S mint ura előtt a hunyászkodó cseléd,
- U U U - U U - U - U -
Néma alázattal hajtja meg a fejét!
- U U - - - - U U U U -
Diadalmas útján a hol végigtörtet,
UU - U - - U - - - - -
Nehéz robajával megráz eget, földet,
U - U U - - - - U - - -
S zengve-bongva, mint a végítélet vésze,
- U - U - U - - - - - U
Harsogja parancsát szörnyű mennydörgése!
- - U U - - - - - - - U
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
13
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|