Mikszáth Kálmán

A megfagyott madárka

Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide.

Itt fekszel a hótakarón,
Kis szived nem dobog többé!
De megtaláltunk s jóakarón,
Sírt ásunk a bokrok közzé.

Koporsód egy dobozka lesz,
Gyapottal majd kibélelem.
A túlvilági pihenés...
Édesebb ily puha helyen.

Három vörösbegy jött eddig,
Ha morzsát szórtam; Istenem;
A sírban fekszik az egyik:
Most már kettő lesz csak jelen.