Torkos László Kerülöm az embereket! című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Kerülöm az embereket;
 U U U  U  -  U U -   
Mert az embert szeretem,
 -   U  -  -     U U -   
S félek, hogy az emberekért
   - -    U   U  -  U U -  
Az embert is megvetem.
U  -  -   -   -  U -   
Félek, hogy a tiszta érzés,
 - -    U   U  -   U -  -   
Melytől szivem melegül,
 -   -    U -   U U U  
Ezer visszás indulatok
U -   -   -  -  U U -  
Fertőjében elmerül.
 -  - - U  -  U U   

  
Szabad mezőn járva, kelve
  U -   U -   -  U   -  U 
Verőfényes ég alatt
 U - -  U  -  U -   
Jól esik, ha szemem itt-ott
 -  U -    U   U U  -   -  
Embereken megakad.
-  U U -   U U -   
Gyermekcsoport, szerelmes pár
  -  -   U -      U -  -   -  
Vén anyóka, ifjú lány, -
 -  U  - U  -  -  -     
Édes, vonzó rokonérzést
- -    -  -  U U -  -   
Kelt szivemben, mind a hány.
 -     U -  -    -   U  -    

 
Igaz részvét melegével
U -   -   -   U U - -  
Függök jártok-keltökön
 -  -   -  -   -  U -  
S örülök, ha egy-egy gyöngyöt
  U U -    U U   -     -   -  
Vet felszínre bú, öröm.
 -   -   -  U  -  U -   
De közéjök nem vegyülök,
 U  U - -   -   U  U -   
Ha tán egy-két szóra nem; -
 U  -  -    -    - U  -     
Mi kavarg, forr szivök mélyén,
 U  U -     -     U -   -  -   
Jobb, ha meg nem ismerem.
 -     U  -   U  -  U U   

  
Sürgő-forgó néptömegben
 -  -  -  -  -  U -  -  
Gyakran járok egyedül,
  -  -   - U  U  U -   
Hallgatom az élet árja
 -   U U  U  - U  -  U 
Forrongva hogy zúg körül.
 -  -   U  -    -   U -   
Nem bánom, ha meg-megrázza
 -   - -    U  -   -  -  U 
Lelkem a vad hangzavar, -
 -  U  U  -   -   U -     
Fájón rezgő habfodrai
 - -   -  -  -  -  UU
Elsimulnak csakhamar.
-  U -  -    -  U U   

  
Drága rokonlelkek közt, hol
  - U  U -  -  -   -     -  
Béke lakik s szeretet,
 - U  U -      U U -   
Keblemben a szív kitárul,
 -  -  U  U   -   U - U  
Ajkam szava megered.
-  -    U U  U U U  
Ember vagyok emberek közt;
-  -   U  U  -  U -   -    
Fényből, árnyból vegyülék,
 -   -   -    -   U  U -   
Lelkemben az ember képe
 -  -  U  U  -  -   - U 
Szelíd, tiszta fényben ég.
  U -    -   U  -   U  -   

  
De hol furfang butasággal,
 U  -   -  -    U U -  -   
Gőg csúszással fog kezet,
 -    -  -  -   -   U -   
Nyiltan tapsol az irigység
  -  -   -  U  U  U -   -  
S titkon nyelvet öltöget;
   -  -    -  U  -  U -   
Könnyez, kinek szive ujjong,
 -   -    U -    U U -  -    
S ki sirhatna, mosolyog; -
   U  -  -  U   U U  U    
Óh e börtön békói közt
-  U  -  -   - -U  -   
Mily nyomorult rab vagyok!
 -     U U -    -   U  U   

 
Óh, hogy futok, mihelyt karom
-    -    U -    U -     U -  
Széttépi a lánczokat,
  -  - U U  -   U -   
Sötét erdő sűrűjében
 U -  -  -  - - - U 
Elrejtőzni, mint a vad!
-  -  -  U   -   U  -   
Bokrok éjén szeretetről
 -  U  - -    U U -  - 
Álmodozni jobb nekem, -
-  U -  U  -    U -     
Kerülöm az embereket,
 U U U  U  -  U U -   
Mert az embert szeretem!
 -   U  -  -     U U U  
 8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7



8

7

8

7

8

7

8

7





































































































Alliteráció