Szerző

Jeszenszky Danó

ügyvéd, közjegyző, költő és újságíró

1824. január 5. — 1906. október 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 177 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. október 23.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Jeszenszky Danó

Borongás

Életünk kertjében őszi rózsa nyit,
Elszállt már az illat, a tavaszi kéj.
Fehér dér borítja fáink lombjait,
Rövidül a nappal s mind hosszabb az éj.

Énekes fülmilénk' régen hallgat már,
Füttyemre kacagó rigóm sem felel.
Csak a bús holló szól, felkiáltva: Kár
S valahol egy szegény hattyu énekel!

De mért e borongás? Nyájas még az ég,
S ha láthatsz kék eget, ne nézd a borut.
Virágunk őszi bár, de virág az még,
Édesem! nosza fonj még egy koszorut.

Átéltük a tavaszt, át a hő nyarat,
Tavaszszal virultunk és virult a kert;
A nyár is hintett ránk meleg sugarat,
S szerelmünk vigasztalt, balsorsunk ha vert

És egygyé lettünk, mint két ajkon a dal,
Mint két ág, melyet egy tőbe oltanak.
Oh! hogy az élet is, mint az ág kihal,
S a fürtök mint a lomb, úgy lehullanak.

Az élet oly vonzó, oly szép a világ,
S ki tudja, hová visz a nagy vándorút?
Ki tudja, van-e ott szeretet s virág?
Édesem! nosza fonj még egy koszorut.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom