Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel; - - - - - U - - U - - - - U - - Lombtalan fák hosszú, keskeny, kékes árnya bús sötéten - U - - - - - - - U - U - U - U Ing a dérmart pázsiton... - U - - - U - Merre járok?... nem tudom!... de sejtem azt, hogy jártam erre - U - - - U - U - U - - - U - U Egyszer régen, mikor még e sok lefonnyadt, holt levélke - - - - U - - U - U - - - U - U Fenn zöldelt az ágakon. - - - U - U U Régen volt!... akkor mosolygott még a táj is, - ő is, - én is. - - - - - U - - - U - U - U - - Vége van már... oh azóta sok mindennek vége: mégis - U - - U U - U - - - - - U - U Egy, az emlék, él tovább. U U - - - U - Ez kisér az éji úton, mint a fény, mit homlokomra - U - U - U - - - U - - - U - U Tört sugárból tündöklő, de jéghideg füzérbe fonva - U - - - - - U - U - U - U - U Hullatott a holdvilág. - U - U - U - Éj van, csöndes holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel; - - - - - U - - U - - - - U - - Minden ház sötét, csak egyet látok még rőt lámpafénynyel - - - U - U U - - - - - - U - - Fölcsillanni ablakán. - - - U - U - Ki virraszt ott?... nem tudom... de sejtem azt, hogy édes álom U - - - - U - U - U - U - U - - Ringatott ott egyszer engem... és a bűvös, édes álom - U - - - U - U - U - U - U - - Mást is ringatott talán. - - - U - U - Vége van már!... mégis úgy vonz ez a rideg, néma tájék, - U - - - U - - U U U - - U - - Mintha most is illatozó virágágyak között járnék, - U - U - U U - U - - - U - - - Úgy mint akkor - ővele... - - - U - U U Kong alattam a fagyos föld, hideg dér hull forró főmre - U - U U U - - U - - - - - - U És az ablak, honnan egykor édes csókkal váltam tőle: - U - - - U - U - - - - - - - U Jégvirággal van tele. - U - - - U U Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel; - - - - - U - - U - - - - U - U A sövény jeges bozótját oly remegve vonja széjjel U U - U - U - - - U - U - U - - Láztól reszkető kezem... - - - U - U - Hol van ő?... csak egyszer lássam!... egyszer még csak, utoljára, - U - U - - - U - - - U U - - U Ugy mint egykor: mosolyogva, ölelésre, csókra várva, - - - - U U - U U U - U - U - U Boldogan, szerelmesen!... - U - U - U U Vége van már!... a kit ott benn elborít a lámpa fénye, - U - - U U - - - U - U - U - U Nem vár az már mosolyogva édes csókra, ölelésre - - - - U U - U - - - U U U - U Engem többé sohasem... - - - - U U - Sír, nyög a szél, hull a levél, zörögnek a csonka ágak, - U U - - U U - U - U U - U - - Dér vonja be szemfedővel porló kelyhét a virágnak, - - U U - U - - - - - - U U - - Minden, minden - holttetem. - - - - - U U Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi éjjel, - - - - - U - - U - - - - U - - Lombtalan fák hosszu, keskeny, kékes árnya bús sötéten - U - - - U - - - U - U - U - U Ing a dérmart pázsiton... - U - - - U - Merre menjek?... nem tudom... de bármerre hajt el a végzet, - U - - - U - U - - U - U U - - Mindenütt csak boldogságom szétzúzott, rommá enyészett - U - - - - - - - - - - - U - - Bús képéről álmodom. - - - - - U U
| A
A
B
C
A
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
D
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
C
C
B
| 16
16
7
16
16
7
| | A
A
B
A
A
C
| 16
16
7
16
16
7
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|