Szerző
Gyulai Pál

Gyulai Pál

magyar irodalomtörténész, költő és író

1826. január 25. — 1909. november 9.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1031 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. március 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Gyulai Pál

Midőn elindult

Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e pillanat!
Fehér kendőd sem látom már,
Hogy hallhatnám szavadat?
Visz a szél s hullám hajója,
S itt hagy engem oly magán...
Csak most érzem, hogy szeretlek,
Hogy szeretlek igazán.

Illatot hoz fürteidről
A szelek fuvalma még,
A hullámok tűkörében
Napszemed visszfénye ég.
Oh ha zúgó szél lehetnék,
Átölelne két karom,
Elvinnélek messze, messze,
Híven, büszkén, szabadon.

Hosszan nézek el utánad,
S mint örvény a viz alatt,
Meg-megkapja és sodorja
Lelkemet egy gondolat
Tán utólszor láttalak most,
Vagy ha látlak ezután...
Csak most érzem, hogy szeretlek,
Hogy szeretlek igazán.

Tűnő hajód vitorláján
A hajnal sugára ég,
Síkján a futó folyamnak
Ott egy fekete pont még.
Oh ha napsugár lehetnék,
Kísérhetne mosolyom...
Elkísérne messze, messze,
Híven, büszkén, szabadon.

1850.

Gyulai Pál aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!