Sorok
II.
Mi vagy, mi vagy, ki úgy jársz a gondok között, mint én
Messze, s életszükségletid elégíted és tudatod
Nem mutat többnek igaz órádban, mint magamat magamnak,
S úgy sírsz talán, mert elhibázott életed és irigyelsz mást -
Mi vagy, hogy így feléd suhintom mentő horgonyom
Hogy megálljak? S hogy káprázatom százszor felcsillog ujra
Hihetetlen örökre szilárdnak s nem nevetek fel
S a rút komédiának örökre véget nem vetek?
Nyugat, 1911/5. szám
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!