Jupiter hítt minden állatot elébe, U U - - - U - U U U - U Melyet táplál a föld tágas kebelébe, U - - - U - - - U U - U Igérvén, hogy a ki okosan kér tőle, U - - U U U U U - - - U Nem fog visszatérni üresen előle. - - - U - U U U U U - U Elő áll elsőben s felkiált a majom: U - - - - - - U- U U - Nekem nagy Jupiter nincsen semmi bajom; U - - U U - - - - U U - Szám, szemem és orrom, olyan van mint másnak, - U U - - U U - - - - - Nincsen semmi helye nálam a sírásnak. - - - U U U - U U - - U Ábrázatom semmit nem vethet szememre, - - U - - - - - - U - U Nem volt még panaszom semmi tetememre. - - - U U - - U U U - U Hiszem, medve bátyám nem fog így felelni; U - - U - - - U - U - U Ocsmányabbat nála, mert nem lehet lelni, - - - - - U - - U - - U Talán mikor szegényt formálni kezdették, U - U - U - - - U - - - A sok munka között félbe felejtették. U - - U U - - U U - - - Tudom, hogy formáját soha nem véteti, U - - - - - U U - - U U Ha esze lesz, magát ő le nem festeti. U U U - U - - U - - U U A medve elő áll, s nem panaszkodik; U - U U - - - U - U - Sőt szép formájában majd felfuvalkodik. - - - - - - - - U - U - Mikor teremtésid, Jupiter, számlálom, U - U - - - U U - - - - Magamat közöttük legszebbnek találom. U U - U - - - - - U - U Illő becsületet adok minden nemnek; - - U U U U U - - - - - De az egy elefánt nem tetszik szememnek. U U U U U - - - - U - - Nem hiszem hasonlót, hogy lásson magához, - U - U - - - - - U - U Adni kellene még sokat a farkához, - U - U U - U U U - - U Elkéne két fontot venni a füléből, - - U - - - - U U U - - Így talán valami lenne még testéből. - U - U U U - U - - - - Rútul hányták össze szegényt vasvillával, - - - - - U U - - - - - Hogy megelégedjék, nem hiszem, magával. - U U - - - - U - U - U Az elefánt eljött s panaszra a száját U U U - - - U - U U - - Meg nem nyitá, inkább dicséré formáját. - - U - - - U - - - - - Szörnyű nagyságáért szólta a cethalat, - - - - -- - U U - U - Hozzá képest, úgymond, nem vagyok egy falat. - - - - - - - U U - U - Sokkal jobb lenne ő halomnak vagy hegynek; - - - - U - U - - - - - Mintsem az állatok közűl lenni egynek. - U U - U - U - - U - U A hangya is eljött s nem mutatta mérgét, U - U U - - - U - U - - Kicsinynek találta az egy búza férgét. U - - U - U U - - U - - Ez mondá, hogy nála még kisebbek mások, - - - - - U - U - - - U A kikhez képest ők megannyi Atlások, U - - - - - U - U - - - De az ember végre olyan bolondul szólt, U U - - - U U - U - - - Hogy majd minden állat nevettében megholt. - - - U - - U - - - - - Nagy Jupiter - mond egy - szép az én termetem; - U U - - - - U - - U - De a János orrát szüntelen nevetem. U U - U - - - U - U U - Péter szomszédomnak olyan nagy a szája, - - - - - U U - U U - U Mint egy vámkerekű-kalap karimája. - - - U U - U - U U - U Mit nem kén mondanom az István lábáról, - - - - U U U - - - - - Vagy a Kató komám felpúpzott hátáról, U U U - U - - - - - - - Kedvére szapulni már elkezdé Borkát, - - U U - U - - - - - - A mikor Jupiter bedugta a torkát. U U - U U - U - U U - - Minden állat úgymond, ki maga nemével - U - U - - U U U U - - Megelégszik; szabad, menjen el békével. U U - - U - - U - - - - Két rút bőr tarisznyát ada az emberre, - - - U - - U U U - - U Ő volt legbolondabb, ő volt méltó erre. - - - U - - - - - - - U Egyiket megtömte maga sok bűnével, U U - - - U U U - - - U A másikat pedig mások vétségével. U - U - U - - - - - - U Az elsőt enyvezte neki a mellére, U - - - - U U U U - - U Másikat szegezte háta közepére; - U - U - U - U U U - U Így mikor egyebek hibáit neveti; - U U U U - U -- U U U Irva vagynak hátán maga itéleti. - U - - - - U U U - U U Minden ember hiúz a mások bűnébe`, - U - - U- U - - - - - De nem szeret nyúlni a maga keblébe. U - U - - U U U U - - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
F
F
H
H
I
I
E
E
I
I
J
J
D
D
K
K
L
L
E
E
M
M
I
I
N
N
E
E
D
D
I
I
O
O
A
A
E
E
A
A
A
A
F
F
P
A
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
11
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
13
12
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|